Читать книгу A nyaklánc - Egervári Gertrúd Mária - Страница 18

HÁZASÁG

Lilia visszajött.

– Gyertek ide egy kicsit.

Nem szívesen, mert mindegyikük már a saját szobájában szöszmötölt, de bementek hozzá a napaliba.

– Ernő elvesz feleségül és összeköltözünk.

– És mi?

– Ti is ott lesztek.

– Muszáj? – kérdezte Bea.

– Igen, nem tudunk egymás nélkül élni.

– Akkor te csak az övé leszel? – mondta féltékenyen Gábor.

– Mindenkié leszek, és továbbra is az anyátok, mint eddig.

– Ez nem normális!

– Mi nem normális, Gábor?

– Az, hogy Ernő mindig ott lesz.

– Mondd, és miért normális az, hogy apátoknak van egy felesége, aki oké, és két gyereke?

– Az más, te az anyánk vagy.

– Állítsd le magad, Gábor! – szólt rá Bea. – Anyánk évekig csak értünk élt. Most megkapta azt, amire vágyott. Neki is van rajtunk kívül élete.

– Ernő mindig ott lesz.

– Nem leszünk mindig, mindenhol ott. Dolgozunk, ti iskolába jártok.

– Ő hol fog dolgozni?

– A rendelőjében, mint eddig.

– Hol lakunk?

– Ezt majd holnap tudom megmondani. Feküdjünk le.

Lilia írt egy jó éjt SMS-t Ernőnek. Ernő így válaszolt: „Még itt a fejed nyoma a párnán, hajszálak, a szagod, minden itt van, csak te nem.”

Lilia: „Holnap, szerelmem!”

Ernő nem tudott elaludni. Verssorok kerengtek a fejében. Felkelt és írni kezdett:

Hol vagy? Vagy még nekem?

Merre visz a végzet,

Édes, szép kedvesem?

Hol vagy? Hol talállak?

A zöld lombok alatt?

Vagy fényíves alkonyban,

Amikor nyugszik már a Nap?

Merre jársz, kedvesem?

A csillagok közt bujkálsz,

És onnan mosolyogsz rám?

Minden olyan messze van,

De te vagy a legtávolabb,

Mikor szívem mély kutjában

A sötét éj látogat.

A verset Lilia pongyolájára tette és elaludt.

Reggel, nyitás előtt Lilia még felugrott Ernőhöz.

– Nem bírom ki ma estig, hogy ne lássalak.

– Én sem jól. Alig várom, hogy vége legyen ennek az állapotnak.

– Majd este megbeszéljük. Most mennem kell.

– Mit intéztél a gyerekekkel?

– Megmondtam, hogy feleségül megyek hozzád.

– Nem kifogásolták?

– Nem kértem az engedélyüket, közöltem.

– A gyerekről nem beszéltél?

– Dehogy, még nincs miről beszélni.

Lilia indult, az ajtóban Ernő megcsókolta.

– Engedj, drágám, mert beindulok.

– Mi van az ananászkonzervvel?

– Ajjaj, teljesen üres.

– Üres? Majd feltöltöm.

Lilia szó szerint úgy tépte el magát Ernőtől.