Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 51

Csak halkan járj, halkan.

A fűszálakra vigyázzunk!

– Megérzi a sok gyökér lenn.

Vigyázva járjunk, – halkan!

Hogy néznek e fiatal fák,

Mert a kezemet megfogtad!

Nem, nem is mireánk néznek,

– Tán bölcsek e fiatal fák?

Én nem megyek tovább innét!

– A tó szeme most kinyílott,

Reggel van, árny van, a tó mély…

Én nem tudok elmenni innét.

Te várj meg engem a parton…

A tóba lenn egy mese-rét van.

Ha feljövök – ezer év mulva, —

Légy te a parton!