Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 52

Azért jön a tavasz, hogy bimbót fakasszon!

Felnőtt a falunkba’ három szép kisasszony.

Az egyik a jegyző barnapiros lánya,

A másik a zsidó bérlő nótás Fánnikája,

Harmadik meg a Nagyasszony

Gyenge violája.

Együtt jártak az erdőbe kék ibolyát szedni,

Kakuk szavát, Kati bogárt sorra elkérdezni,

Cigányasszony meginstálta, köpködte a kártyát,

Úgy mondta a jó jövendőt:

Jegyeskendőt, víg esztendőt,

Hírt, levelet, házibékét, papot, gyerekáldást.

Ahogy elvetettek, be is boronáltak,

A bérlő udvarán sátort kalapáltak.

A városi boltos… bizony gyatra legény!

Halvány, szomorú volt a menyasszony, szegény.

Mifelénk azóta

Nem csendül a nóta,

Zsidó bérlő szép leányát nem láttuk azóta.

Szorgos öreg télbe’, ádventi időbe’

Pápaszemes úr jött hivatalnézőbe.

Hiányosság volt e? Úgy kelletett lenni,

A jegyző urunknak el kelletett menni.

– Úgy hallók magától

Ángya-asszonyától:

Pesti dáma, híres dáma lett a barna lányból.

Kék ibolyák mikor újra illatoztak,

Az udvarház felől kék koporsót hoztak.

Kilenc dali legény kardosan kisérte,

Szerszavas asszonynép fennszóval dicsérte…

Hajnalszínű egek, ó, harmatozzatok,

Szép, tornyos fellegek, ugyan boruljatok!

Özvegyasszony lánya, hervadt violája…

Így veszett ki a falunak minden szép leánya.